Egy világ választ el tőled.

Sayonaraaa~

2012-01-01T06:57:00.000-08:00

Kedves látogatók^^

Új blogot csináltam, szóval akit érdekelnek esetleg a béna bejegyzéseim, ott keressenek :"D

Természetesen hasonló stílusban szerkesztem azt is, mint ezt, csak jön hozzá ezmegaz^^"

www.sakura-eperke.tumblr.com

Várlak titekeet :P :D

Puszipáá:
Saku<3

Szeretném tudni... mi az, hogy barátság?

2011-12-31T11:03:00.000-08:00

"Mi örökre együtt fogunk maradni, megígérem...
Együtt, efelől semmi kétség...

. . . e z t h i t t ü k . "

Régen nem gondolkoztam azon, hogy mi is az, hogy barátság.
Talán mivel nem volt alkalmam megtapasztalni nagyon, így nem is érdekelt. De aztán, olyanokat ismertem meg, akik nagyon fontosak lettek a számomra. Már nem úgy gondolkoztam mint azelőtt, mert ott voltak ők. Ők akik megértették velem: a barátság nem csak egy szó.

Tartozni akartam valahová, valakik közé, akik a barátaim.
Egy olyan világnak akartam a része lenni, ami csak belőlünk áll.
űMint egy csapat, mint egy család. De sajnos rá kellett jönnöm,
hogy én kilógok a sorból. Bármennyire is szerettem volna, talán sosem tartoztam közétek. Mert hiába mondtam, és mondtátok,
hogy mi bármire képesek lennénk a másikért, mégis mindig ott volt a távolság köztünk.

M e r t a t i v i l á g o t o k e g y o l y a n v i l á g , a m i b e é n n e m l é p h e t e k b e .

E g y v i l á g ,
a m i b e n n e m l é t e z i k

t á v o l s á g .

I wanna go home.

2011-12-23T11:27:00.000-08:00

Egyszer, valaki azt mondta nekem, az angyalok köztünk járnak, és ha csendben odafigyelünk rájuk, hallani fogjuk a hangukat.
Mikor ezt mesélték nekem, már aznap este azt füleltem, szólnak-e az angyalok. Valamiért, amikor erről beszéltünk, egy megmagyarázhatatlanul furcsa érzésem támadt. Minden áron azt akartam, hogy szóljanak hozzám, vagy jelezzenek nekem. Valahogy hiányoztak nekem.
És közben csak reménykedtem, hogy majd kapcsolatba lépnek velem valamilyen úton módon.

Mert azt éreztem: egyedül vagyok itt, és bárcsak itt lennének.

The team~

2011-12-23T11:03:00.000-08:00

" A szeretet azt jelenti, hogy boldognak akarjuk tudni a másik felet, még akkor is, ha az illető nem lehet a velünk örökké. "

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az, hogy "a csapat", és hogy mikor alakult ki mindez, ami köztünk van jelenleg. Mikor kötettettek meg azok a kötelékek? És mégis mit jelent ez valójában az én számomra?..

Azt hiszem, ez az egész csak sodródás volt az árral. Talán így is kellett lennie. De az, hogy egy kis időre "a csapat" tagja lehettem, nagyon boldoggá tett. Végre volt valami, ami érzékeltette velem, hogy tartozom valahová, valakikhez. Néha talán úgy is gondoltam, hogy ők a családom.

De aztán körbenéztem a világban, és rájöttem: nem létezik az a család, ahová annyira tartozni akartam. Nem létezik "a csapat", csak "egy csapat". Egy csapat, ahová tartoztam, és ha meghalok, vagy elmegyek innen messzire is a csapat része maradok. Mindig. Lehet, hogy ez csak "egy csapat", és lehet, hogy már semmi sem olyan mint régen, és nem is lesz, de én még mindig, szentül szeretném hinni, hogy számomra ez a család, "a csapat", ami végig kísér majd egész életemben.

2011-11-30T10:37:00.000-08:00

Az életünk csak más szemén keresztül nyer értelmet, mert ha senki nem néz ránk, az olyan, mintha nem is léteznénk.

Egyszer szeretném megállítani az időt, amikor veletek vagyok. Szeretném, ha nem létezne se tér, se idő, csak mi így együtt. Lehet, hogy nem lennénk többek egy mozdulatlan pillanatnál, de legalább együtt lennénk az örökkévalóságig, és semmi sem tudna szétválasztani minket. Így elviselhetőbb lenne a sok fájdalom, mert már nem egyedül kéne viselnünk ezt a terhet. Eltűnne a szörnyű magány is; csak egymásnak léteznénk.. Tudom, csak egy pillanat volna, hiszen az idő mindig megy tovább, nem nem bánnám, ha veletek lehetnék. És tudjátok, az idő sincsen egyedül. Vele van az örökkévalóság és az elmúlás is. Ahogy mi, ő is társakat keres magának, akik hozzá hasonlóan szerencsétlenek. Mindezt azért, hogy elviselje saját perceinek múlandóságát.. Mi is kicsit ilyenek vagyunk, bár néha nem mondjuk, vagy mutatjuk ki mindezt. Talán azért, mert nehezünkre esik a saját büszkeségünk miatt. Pedig milyen jó lenne egyszer, csak egyszer hinni mindebben, és megállítani az időt a mi kis saját, szent, közös pillanatunkban..

A z t é r e z n é n k , ö r ö k k é é l ü n k .

Far away..

2011-11-30T09:56:00.000-08:00

Utálom azt a szörnyű érzést, amikor azok az emberek akik számomra a legfontosabbak a világon, egyszerűen olyan messze laknak tőlem, hogy vagy soha nem is találkozhatok velük, vagy csak nagyon ritkán.. Pedig ők azok akikre én mindig odafigyelek, még hogyha ők néha ezt nem is látják. Lehet nem is sejtik, nekem mennyire fontosak, pedig számomra ők többet jelentenek a mindennél; a saját életemnél is..

E z e k a z e m b e r e k a b a r á t a i m .

Ha akarnám sem tudnám elfelejteni őket, mert olyan kötelék köt minket össze, amelyet sem az idő, sem semmi más nem sebezhet meg.

Ezek a személyek leírhatatlanul fontosak nekem.

Az egyetlen dolog amit papírra lehetne venni, az csak pár név volna.. Lehet, egyeseknek ez csak egy-két szó, de nekem a világot jelentik..

*Nana

. *Viki

*Beri .

*Kami

. *Kyra

*Lili .

*Kyo

. *Lilly

*Dani .

*Mimi

Mindegyikük egyformán fontos~

You are my shining star~

2011-11-10T09:39:00.000-08:00

A boldogság már csak ilyen. Mindig valami rendkivüli szenvedés tövében terem meg és éppoly rendkivüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya...

Tudod, mikor legelőször láttalak meg, bár csak fényképről, de már tudtam, hogy te fontos vagy a számomra. Nem ismertelek és távol voltál tőlem, de idebennt mégis olyan közel éreztelek magamhoz..
Titkon mindig reméltem, hogy te is így érzel talán...

D e t é v e d t e m .
N e m t u d t a l a k m e g i s m e r n i .

Jöttél és mentél, de az emléked ittmaradtak, és számomra így még mindig olyan, mintha te lennél itt helyettük. Bármi is történt a múltban, a jövőben nem hagyom hogy elválasszon minket egymástól.

Én mindig ott leszek neked, ha személyesen nem is, de lélekben.

Mert számomra te vagy a legfényesebb csillag az égboltomon, és ha valaha is úgy érzed hogy zuhansz, én majd segítek neked visszatalálni az égre.<3

Passed.

2011-10-30T11:14:00.000-07:00

...Azt hiszem, részben azért történtek végül azok dolgok, mert nem tudtam, mit csináljak... Mindig csak azon gondolkoztam, hogy írjak-e neked, csakhogy mondjak valamit... de aztán a gondolat hogy elijesztelek, hülyének nézel, vagy csak szimplán nem válaszolsz, rohadtul megrémített.....

És végül nem csináltam.. semmit.

Fáj hogy csak úgy itthagytál, de el kell hogy viselnem.
Igazából nem is rád vagyok mérges, hanem magamra.. azért, mert hagytalak csak így elmenni.

" Figyelni fogok rá, hogy az irántad érzett szeretetem nagyobb legyen a fájdalmamnál.. "

I miss you

2011-10-16T02:01:00.000-07:00

Annyira belefáradtam az ittlétbe, elfojtva a gyerekes félelmeimet.. És tudom, ha el kell menned, bárcsak egyszerűen mehetnél.. De a szellemed még mindig itt lebeg mellettem, és nem akar egyedül hagyni...
Elbűvöltél engem a bájos fényeddel, de most bezártságot érzek a hátrahagyott életedtől. A te arcod az, ami kísérti a kellemes álmaim. A te hangod az, ami elűzött minden józanságot belőlem..

Ezek a sebek már nem gyógyulnak, a fájdalom túl valódi.. Ez így túl sok nekem, nem törölheti már el az idő sem..

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet. Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet. Éveken át fogtam kezed.. És most hogy már nem vagy itt, én mégis veled maradok..

Ö r ö k r e .
. . h i s z m e g í g é r t e m .

Oly nagyon próbáltam elhitetni magammal, hogy elmentél, és bár még mindig velem vagy.. továbbra is úgy érzem..

Egyedül vagyok...

A lifetime ago

2011-10-15T12:38:00.000-07:00

Valami történt.
Lehet hogy kellett ez nekem, beismerem. Fájt, de elviselem ezt is.

Sokat gondolkoztam az életemen, a saját életemen. Tudom, hogy álom az amiben élek, és ez az álom megöl ha így folytatom tovább... Néha csak csöndben sírok a szobámban és azt kívánom: bárcsak igaz lenne. Igen, azt kívánom, hogy bárcsak az életem igaz részei lehetnétek, de néha már nem tudom mit gondoljak.. Túl naív vagyok, és mindig és mindig beleesek abba a sötét gödörbe, ahonnan nincs kiút..

Szánalmas vagyok... tudom jól.. :)

Az igazság

2011-10-08T12:04:00.001-07:00

..Az 'Igazi barátot' keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy nagyon nagy hiba volt. Most már az 'Igazat' keresem. Mert az 'Igazi' szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az 'Igaz' odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az 'Igazi' megcsókolja a kezed, az 'Igaz' megfogja, és visszaránt a legsötétebb gödörből is... Az 'Igazi' álmodik veled, az 'Igaz' virraszt melletted. Az 'Igaziba' belehalsz, az 'Igaz' meghal érted, ha kell ! . . .

Én 'Igaz' vagyok.... na és ti? . . .

Mindezután.

2011-09-29T10:19:00.000-07:00

Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.

Tudom jól, de vajon mégis meddig tart még ez? Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad. És ha ez lehetséges, ha a fájdalom megenyhül valaha annyira, hogy erre képes legyek, akkor egészen biztosan hálás leszek majd neki, hogy ennyi időt is szánt rám. Többet, mint amennyit kívánhattam, többet, mint amennyit érdemeltem. Egy napon talán majd képes leszek így látni a dolgot. De mi van akkor, ha ez az üresség most már örökre itt marad? Ha a seb soha nem gyógyul be? Ha a sérülés tartós lesz és gyógyíthatatlan? Szorosan átkaroltam magam. Mintha soha nem ismertem volna, gondoltam kétségbeesve. Micsoda ostoba, lehetetlen ígéret! Eltüntethetem a róla készült képeimet, és a hosszadalmas leveleket, de soha nem teheti meg nem történtté azt, ami történt, nem érheti el, hogy minden úgy legyen, mint azelőtt, amikor még nem ismeretem. Létezésének fizikai bizonyítékai számítottak legkevésbé ebben az egyenletben. Én változtam meg legbelül, szinte a felismerhetetlenségig.. Hát nincs mit tenni..

" Elviszem a képeidet, elviszem a mosolyodat magammal, különben azt hinném, hogy nem is voltál valóság, csak álmodtalak. "

Numb.

2011-09-25T08:20:00.000-07:00

Elegem van abból, hogy az legyek akinek te akarsz.. Azokkal a hitetlen érzésekkel, én csak elveszek a felszín alatt.. Nem tudom tényleg, hogy mit vársz tőlem, de tegyél le rólam inkább, mert minden egyes lépésem neked csak egy hiba már..

Nem látod hogyan fojtogatsz?.. Olyan erősen szorítasz, nehogy elveszítsd az irányítást felettem... Mert minden ami szerinted lennem kéne, most összeomlik a szemed előtt...

Minden egyes lépésem egy hiba a te számodra; Énnekem meg minden elmúló pillanat több, mint amit el tudnék még viselni...

Érzéstelenné váltam, belefáradtam. Nem tudok már úgy érezni mint régen.. Annyira elfáradtam, tudom.. Minden amit teszek, azt azért teszem mert én akarom így.. Mindig is azt szerettem volna, hogy egyre jobban hasonlítsak önmagamra, és egyre kevésbé rád!...

És tudom, hogy én nem fogom feladni soha mindezt.. Nem leszek többé gyenge..

De azt is tudom, hogy te is ugyanolyan voltál mint én, mikor benned csalódtak...

~ H A S O N L Í T U N K . . . .

Promise~

2011-09-11T10:33:00.000-07:00

" Csak fogd meg a kezem kérlek. Szorítsd meg jól és ne engedd el többé. Húzz magaddal el, minél messzebbre erről a szörnyű helyről..

mert ez maga a pokol... "

Ott volt ő s ott voltam én. A fényben éltünk még akkor, odafennt a mennyekben. Megfogadta hogy vigyázni fog rám, és én is őrá.. Majd megszületett ő is, megszülettem én is.. Eltelt azóta sok-sok év, háborúk törtek ki, birodalmak virágoztak fel, vagy épp omlottak össze.. Hiába múlt az idő, mi még mindig elkeseredetten keressük egymás lelkét. Én most végre megtaláltam őt, aki számomra olyan volt, mint egy réges-régi emlékkép...

Igen. Mikor beléptél az életembe, azt hittem álom vagy...

Egy könnyű álom, amiből legszívesebben sosem ébrednék fel ha tudnám, hogy így örökre veled lehetnék.. Te fényes vagy és jóságos. Pont olyan, mint egy igazi angyal, aki csak halkan közeledik felém de nem szól, csak megfogja a kezem míg a szemei azt súgják..

" Ne félj, hiszen megígértem hogy vigyázni fogok rád. "

One wish~

2011-09-02T11:41:00.000-07:00

Ha lehetne egy kívánságom a sorstól, azt kívánnám, hogy az útjaink találkozzanak még egy nap, hogy legyen ami emlékeztet rá, hogy éltél és én ismertelek...

Az élet már csak ilyen.. Megtanulhattam volna már... De nagyon úgy néz ki, én olyan lány vagyok aki nem tanul se mások, se saját hibájából sem... Miért vagyok én ilyen? Ti milyennek láttok engem?.. Úgy érzem kezdek elhalványulni, míg végül eltűnök teljesen. Megszűnök létezni, mert a hiányod olyan, mint egy forgószél ami magába szippant.. és nem enged el soha többé...

Hát ilyen volna az élet? Mindig ad, és vesz el dolgokat?.. Igen, én eddig úgy tudtam, hogy mindennek megvan az értelme, hogy mi miért történik. De mégis, ez az egy dolog nem fér a fejembe.. Miért kellett téged megismertelek? Talán át kellett esem ezen, hogy megerősödjek? De mégsem érzem magamon hogy erősebb lennék.. Sőt, amióta nem vagy itt, egyre csak gyengülök..

Gyengülök, és talán már nem is akarok erős lenni többé.

Az út ott fent

2011-08-26T11:41:00.000-07:00

Bárhová tartottam te mindig velem voltál,
A szivárvány színei közt is te ragyogtál.
Boldog voltam, hogy velem voltál mindig,
És hogy képes voltál bennem bízni, hinni.
Nem volt olyan nap, hogy ne szerettelek volna,
Így is, úgy is; élve vagy halva...

Bárhová tartok, te most is velem vagy,
A fejemből nem törlődik ki a gondolat.
Látlak én a víznek tükörsima felszínén,
Vagy a hegyek vonulatainak peremén.
Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád,
Arcodat látom mindenhol már...

Bárhová is fogok tartani, mindig velem leszel,
Nem szakít el én tőlem már semmi sem.
Hogyha magasan is jársz majd a felhők közt,
Látni foglak akkor is az égen, ott fönt.
Nem lesz olyan nap, hogy ne hiányoznál,
Hogy elindultál az utadon, és engem itthagytál...

Gomenasai...

2011-08-26T11:25:00.000-07:00

Sajnálom, amikor azt mondtam rólad, hogy milyen szörnyű ember vagy amiért hagyod hogy így szenvedjek.. Sajnálom amikor azt gondoltam, hogy nem vagy jó ember csak azért mert elszakadtunk egymástól.. Tudod ezt a sok szörnyűséget én csak azért mondtam, mert így próbáltam bemesélni magamnak hogy nem vagy fontos nekem.. De ez nem igaz. Hazudtam. Bár visszatudnám pörgetni az időt, mert tudod nem bírom elviselni hogy te csak így keresztülfutottál az életemen.. Egyszerűen túlságosan előttem jársz ahhoz, hogy utolérjelek.. Úgy érzem, ahogy szaladok utánad és nyújtom a kezem.. te annál jobban távolodsz. Pedig ha elérnélek sem akarnék mást csak azt, hogy tudd:

Sajnálok mindent...

A piros fonál másik végén..

2011-08-20T13:29:00.000-07:00

Este van. Odakint a város fényeiben ünnepel a sok sok ember, míg engem idehaza beborít a ragyogó sötét éjszaka.. Hallom a távolban a város zörejét, látom a tűzijáték távolban felvillanó vidám színfoltjait. Minden olyan számomra most, mint egy álom.. A fantázia és a valóság egybefolyik, mint egy elkenődött, régi festmény...

Amíg tart az ünnepség, én csak némán kémlelem az eget, és könnyes szemmel emlékszem vissza azokra az időkre.. Csak nézem, nézem a csillagos égboltot, amelyben szinte megszólalásig látlak téged. Minthogyha onnan néznél le rám.. Vajon te mit csinálhatsz most?.. - kérdem a csillagoktól, de választ nem kapok tőlük.. Talán nincs is szükségem rá. Már nincs, mert tudom hogy habár a dolgok nem alakultak jól, azért nem szabad összetörnöm. Küzdenem kell majd, hogy el tudjam viselni a hiányodat. De képes leszek rá.. És remélem közben te sem hagyod el magad.. - gondoltam, majd egy egyszerű mosollyal, csöndben, hátat fordítottam a tűzijátéknak, az éjszakának, az egész ünnepségnek az összes emberrel együtt.. és igen, neked is..
Te neked, a piros fonál másik végén...

Megtaláltalak~

2011-08-18T03:52:00.000-07:00

" Ha félbetörünk egy kekszet, a tésztája attól még ugyanaz marad, és a két fél törési vonala mentén egymásba illeszthető. Ilyenek az összetartozó lelkek is. Nem ellentétek, hiszen az anyag ugyanaz, és nem is egyformák, hiszen a két darab különbözőképpen tört, ám épp ezen a felületen összeilleszthető. A lélek-kekszet persze isteni kezek törték két darabra, sok-sok inkarnációval ezelőtt. A tálca pedig óriási, téren és időn keresztül keressük a másik felet, olykor megtaláljuk, majd elveszítjük a körforgásban, hogy aztán újabb életeink során újra kereshessük.. "

Milyen hihetetlen, de én m e g t a l á l t a l a k . . :)

When I look at you

2011-08-17T10:51:00.000-07:00

Mindenkinek szüksége van valakire, hogy átvészelje azt a bizonyos szörnyű magányt, hiszen nincs rá garancia, hogy az ez az élet könnyű, így, egyedül... Ezért te ott vagy mellettem, ha hiszed ha nem.. még hogyha mások nem is látnak; és elfogadsz engem olyannak amilyen vagyok.. Mert te így szeretsz, miképpen a csillagok tartják a holdat.. Így tudom már, hogy nem vagyok magam.. Sosem vagyok egyedül már.. :)

Tudod, mikor feltűntél olyan voltál számomra, mint egy álom; akár egy kaleidoszkóp, ahogy visszatükrözi a színeket, ha rád gondolok szükségem van minden lélegzetemre..

N e m i s t u d o d ?
. . h o g y m e n n y i r e g y ö n y ö r ű v a g y ? . .

Igen, így igaz. Elég csak meglátnom téged, és már nem vagyok egyedül, úgy érzem. Még mikor a világom darabokra is hullik, mikor nincs fény ami áttörné a sötétséget.. meglátlak téged magam előtt.. Ott, mikor a hullámok elmossák a partot, és már nem találom a hazafelé vezető utam.. akkor meglátlak téged..

M e g l á t l a k   t é g e d .
É s   t é n y l e g   o l y a n   v o l t á l   s z á m o m r a ,
m i n t   e g y   á l o m . . .

甘い孤独

2011-08-12T09:27:00.000-07:00

まあ、それはあなたの声を聞くために良いことだ
私はあなたがうまくやっている願っています
そして、あなたは今まで疑問に思う場合
私は今夜ここに孤独です

私はこの瞬間にここに迷ってしまいました
と時間がが滑らない保持
と私は一つの願いを持っていることができれば
私は私の側で必要があるんだけど

私はあなたがいなくて寂しい
私はあなたを必要とする

私はあなたなしでは生きしようとしながら
涙で目から落ちる
私は一人だと私は空腹を覚える
神私は離れて内側か迷っている

私は星を見上げる
あなたが同じことをやっている願って
そしてどういうわけか私は身近に感じ
そして私はあなたが言う聞くことができます

私はあなたがいなくて寂しい
私はあなたを必要とする

私が滞在する
いつも滞在
私はあなたを失いたくはない
と私がしていた場合、私はあなたを選ぶだろう
そう滞在
滞在は常にしてください
あなたは私がを持ち続けている一つだね
私の心はあなたなしで停止していましたので、

そして私はもっとあなたを愛して
私は以前より
そしてそれは一日だ私はあなたの顔が表示されない
何も変更されている
誰もあなたの場所を取ることができなかった
それは毎日難しくなります。
あなたがもっと私を愛して言う
あなたは以前より
そして私はそれがこの方法です申し訳ありません
しかし、私は家行くよ
私は家庭くることでしょう
そして、あなたは私に言わせれば私がいるよ
私が滞在する

Egyetlen egyszerű mondat

2011-07-29T13:09:00.000-07:00

Az ő elvesztése annyira valótlannak tűnt, hogy talán még fel sem fogtam..

Annyira rosszul esett az amit velem tett, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle.. Így sosem voltam képes továbblépni.

Szerettem volna az egészet olyan mélyre eltemetni, hogy soha senki ne sejtse hogy ott van – még én sem..

De mégis.. minél jobban és jobban próbáltam elfelejteni, annál jobban nem ment. Csak magamat gyötörtem vele, és mikor már úgyéreztem idebennt teljesen végem....

...megláttam őt..

...és megéretem az ő fájdalmát..

Megértettem, hogy mit miért tett, vagy épp tenni fog..

Nem érdekeltek többé a saját problémáim, mert ott voltak az övéi.. Azok a gondok, amelyek már többet jelentettek az enyéimnél.. Segíteni szerettem volna neki, pedig csak aggódni tudtam miatta..

Hihetetlen... de a végén ő segített nekem.. Annyi idő után, képes volt visszaírni nekem, még ha nem is sokat, csak egy mondatot...

Ő képes volt egy egyszerű mondattal eltörölni az összes fájdalmamat egy szemvillanás alatt;

" Jól vagyok; ne aggódj. :) "

Solitude

2011-07-26T13:46:00.000-07:00

Sírok..

Mindig csak egyedül...

Olyan nagy ez a világ...

És olyan sötét ez a szoba.....

Gyűlölöm magamat...

Utálom! Utálom!!..

Bár sohasem jöttem volna erre a világra..

Akkor minden sokkal könnyebb lehetett volna.....

Elegem van magamból.

Elegem van a családomból.

Elegem van mindenkiből és mindenből..

Mindig ez van.....

Hazudok magamnak.

Hazudok mindenkinek.

Minden nap mosolygok..

És sosem látja senki..

Az igazi arcomat...

Nem is kell hogy lássák...

Mert az álarcom elfedi...

És ez így van jól..

Ez így van jól nekem...

De akkor miért sírok?..

Miért reszketek?..

Miért félek?...

..Mitől félek?....

Mindörökké

2011-07-18T02:45:00.000-07:00

" Volt idő, amikor szerettem, volt idő, amikor gyűlöltem. Volt olyan is, hogy feladtam, de sokszor mégis újrakezdtem. Hát mi ez, ha nem élni akarás? De mondd drága angyalom, adsz nekem elég erőt, hogy ezt életem végéig mosollyal az arcomon el tudjam játszani újra és újra?.. "

Attól tartok, én döntöttem így. Téged akarlak szeretni; azt akartam hogy a barátom legyél. De közben elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot. Téged; te magad. Bár én döntöttem így, elfelejtettem hogy te mit szerettél volna..

Én túl hamar megkedveltelek, szinte villámcsapásszerűen. És most sokkal időigényesebb, hogy elfelejtsek egy olyan barátot, mint te...

Girl from the Illusionary World

2011-07-10T09:29:00.000-07:00

" Ez egy világ aminek már vége. Semmi sem születik, semmi sem szűnik meg.. Még az idő sem létezik.

Ha egy helyet keresnék, ahol megszülethetnék, akkor az biztos nem itt lenne.

Egy ember egy olyan világban mint ez,

...Lát engem?

Én nem ebbe a világba születtem.

Egy lány aki egyedül él ebben a világban aminek vége.

Egy lány aki szabadon él ebben a mozdulatlan világban.

De mégis, érdekel engem.. "

A lány élete magányos volt. Senki más, csak ő létezett.
Ez adatott.. mióta senki sem született, vagy halt meg itt.

Ez egy ilyen világ.

*Magány.

2011-07-06T11:23:00.000-07:00

..Akkor ott, abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden régi szép pillanatot. Még egyszer látni az ő rendíthetetlen mosolyát, még egyszer felidézni azt a sok beszélgetést, közös nevetést. Megélni mindent újra ugyanúgy, és közben keresni a hibát amit vétettem..

“ H á t h a v a n m é g r e m é n y . ”

De ez sajnos nem létezik. A mi történetünk már rég véget ért, és már semmi sincs, ami visszahozhatná őt..

“ M a g á n y . ”

V é g ü l c s a k e z m a r a d n e k ü n k . .

Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy hogyan és hol keresem. Túl későn jött az életembe, és túl korán ment el...

Lifeless..

2011-07-01T11:39:00.000-07:00

Látom az élettelent. Érzem a sötétségét; látom magam körül... Körül vesz mindenütt. Megpróbálhatom elrejteni ..de akaraterő nélkül nem láthatom az igazat már... Csak szép lassan hagyom.. közben érzem a szívverésem lassullását, ahogy semmivé válik...

Miért nem megyek, mikor tudom, hogy semmi sincs, amit akarhatnék itt? Miért maradok mégis, mikor tudom, hogy semmi sincs itt, amit mondhatnék?...

Ahogy ott állok mögötted, elveszítek minden dolgot amit valaha is megtehettem volna.. Sosem voltam teljesen melletted.. Épp csak félúton a szobában.. indulásra késszen.. Vajon látsz engem ott, mögötted? Láttsz magad mögött?...

Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor tudom, hogy nincs semmi sem amit akarhatnék itt? Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor semmi sincs, amit láthatnál bennem? Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor tudom, hogy semmi sincs, amit mondanom kéne? Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor tudom, hogy semmi sincs már itt nekem?

Ahogy most látlak, az mind rossz.. Számomra csak minden rossz már benned.. Nem kellett volna így kiismernem, mert most már nem tudok elnézni rólad....

Hát mondd meg, miért nem megyek, miért maradok, mikor tudom, hogy nincs semmi sem amit akarhatnék itt? Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor semmi sincs, amit láthatnál bennem? Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor tudom, hogy semmi sincs, amit mondanom kéne? Miért nem megyek, mondd meg, miért maradok, mikor tudom, hogy semmi sincs már itt nekem?

A szivárvány alatt

2011-06-21T06:54:00.000-07:00

Csak fekszem a puha fűben, és nézem a fejem fölött elúszó felhőket a kék égbolt mély tengerén. Csak fekszem ott, mint egy élettelen bábú, és gondolkozom. Hol vagyok most? Mi ez a hely? Egészen más mint ahol eddig jártam. Ez volna az én kis világom? Nem.. Ez valami más, valami rémisztő, hideg, és sötét érzés.. De mégis olyan kedves nekem. Húz magához ez a hely, kéri hogy maradjak.

Lassan elered az eső.. Apró cseppenként hullatja végig könnyeit a testemen. Nem mozdulok, csak meredek a mély, sötétedő égboltba. Hallom az eső hangját, érzem az ő jelenlétét.. és megszólal egy eddig még sosem hallott, de mégis nagyon ismerős hang. Az ő hangja.

M e n j e l . .

Szavai olyanok voltak, mint az éles kések melyek éppen a testembe készültek volna fúródni.. Mégsem mozdultam.. csak vártam, hogy elálljon az eső.

N e m h a l l o t t a d ? . . T a k a r o d j i n n e n . .
S o h a t ö b b é n e m a k a r l a k l á t n i ! . .

Hirtelen csönd ült körénk. Az eső is lecsillapodott már, majd végleg elállt. Halványan, de ragyogni kezdett a nap fölöttünk, én pedig csak minden szó nélkül, lassan.. felálltam.

N é z d ? . . . . L á t o d ? . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . S z i v á r v á n y . . . .

Lassan és halkan csúsztak ki azok az utolsó szavak a számon.. A hangom megcsuklott, a szemeim könnybe lábadtak.. és én még mindig csak álltam ott és néztem az eget.

Ő csak ledermedve, rémülten állt mögöttem. Nem hagyott el több szavat a szánk... Lassan, vontatottan elindultam. Egyszer sem néztem hátra ő rá... Mentem amíg a távoli horizont el nem nyelte alakját, és vele együtt a sok emléket ami összekötött minket.

Így ért véget a reménytelen küzdelmem kettőnk barátságáért.. ott.. a szivárvány alatt.

私のナナ~

2011-06-20T12:49:00.000-07:00

Az a gondolat amitől nem tudunk szabadulni a végzetünkké válik.

Mi az, ami nem őt juttatja eszembe?...

Nem nézhetek le a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta.. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom. Őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom, mind gúnyosan őrá emlékeztetnek... Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt.

Watashi wa?..

2011-06-19T04:17:00.000-07:00

Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel.. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól... Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem... Mindegy, hova megyek, eltévedek.. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen selejt maradok... Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni... A z t h i s z e m , m e g k e l l i s m e r n e m m a g a m . . .

Perfect world

2011-06-15T07:49:00.000-07:00

Soha nem láttam még el, ilyen messze a jövőbe. Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. Most mégis olyan, mintha összeomolna fölöttem a saját kis világom...

Mért ilyen nehéz minden? Nem hiszem hogy meg tudok birkózni, azokkal a dolgokkal, amiket mondtál, amiket beszéltünk.. Ez olyan más.. Most minden olyan más; és te elmész.. Én pedig itt maradok, egyedül... Azt hittem erős vagyok, amíg minden tönkre nem ment.. Azt hiszem, csoda kellene, hogy végig tudjam vinni az életem.. Remélem, egy nap még találkozunk, vagy legalábbis hallok felőled.. Bárcsak vissza tudnám tekerni az időt.. Mert nem tudlak elengedni; így nem találom a helyem.. Nélküled, nem találom a helyem... Nem tudom, mit kéne csinálnom, nem tudom merre kéne mennem.. Még mindig várok rád; de elveszett vagyok ha nem vagy itt velem.. Szükségem van beléd kapaszkodnom..

É n c s a k . . n e m e n g e d h e t l e k í g y e l !

Egy tökéletes világban, ez sohasem történhetett volna meg! Egy tökéletes világban, még mindig itt lennél velem. Én csak rakosgatom össze a darabokat; a sok sok milliónyit amikben téged látlak.. De neked ez nem jelent semmit..

S e m m i t . . .

M á r s e m m i t s e m . . . .

Egyszer..

2011-06-11T12:08:00.000-07:00

" Biztos van egy titkos ajtó, amin keresztül el lehet jutni erre a csodás helyre, de oda csak az angyalok és a tündérkék juthatnak be... Még jó hogy mi azok vagyunk.. "

Egyszer azt mondtad nekem, hogy elmegyünk együtt arra a helyre, amit már olyan régóta kerestünk.. Arra a helyre a mi fantázia világunkban, amit csak legédesebb álmainkban láthattunk.. Azt mondtad, együtt fogunk ülni azon a padon, jókat nevetünk és teleesszük magunkat mindennel, amit édességnek hívnak.. Közben csak gyönyörködünk a tájban, egymásra szórjuk a virágszirmokat és halljuk a madarak csicsergését.. Elmerülünk a fantáziánk mély óceánjában...Ott leszünk, együtt, mint két igaz barát, mint két jó testvér.. Nem lesz semmi és senki aki elválaszthatna minket.. Mert együtt leszünk a mi kis világunkban, akármilyen távolra is sodor majd tőlem a sors.. Én melletted maradok, örökre..

M e r t t e v a g y a l e g e s l e g j o b b b a r á t o m ! : )

" És egy nap átmegyünk majd abba a szép világba, ígérem "

Örökké ♥

2011-06-05T08:03:00.000-07:00

Emlékszem arra a csodás örömteli napra, mikor ott voltunk együtt mindnyájan, és boldogok voltunk. A friss szellő messzire fújta a virágzó cseresznyefák szirmait.. Mintha egy másik világban lettünk volna, egy előző életben, mégis pontosan emlékszem mindenre.. A friss levegőre, a nap ragyogó sugaraira.. a barátaim mosolyaira... Együtt voltunk. Együtt, egy tökéletes világban. Egy olyan helyen ahol mindenki jó, és mindenki tud szeretni..

A virágzó fák alatt ültünk, és boldogan nevetgéltünk. Szavak nélkül is értettük egymást.. Boldogan teltek a percek, miközben a nap már lemenőfélben volt, majd szépen lassan alászállt.. Sötét lett, de nem féltünk, mert tudtunk, hogy nem vagyunk egyedül.. Körülöttünk mint csillagok, apró lámpások világítottak. Ők mutatták az utunkat a fénybe..

Boldogak voltunk, mert tudtunk hogy mi örökre együtt maradunk, hogy nincs ami elválasszon minket, soha..

Feküdtünk a selymes fűben, és néztünk a fejünk fölött elsuhanó hullócsillagokat.. Mint a zápor, úgy estek egymás után le az égről. Mi csak csodáltuk egy darabig, és közben azt kívántuk...

" S o s e l e g y e n v é g e " . . .

A lifetime ago

2011-06-04T11:42:00.000-07:00

Réges régről emlékszem, egy előző életből, mikor legelőször találkoztunk.. Ott álltunk egy sötét árnyék világban mi ketten, fölöttünk a nagy teliholddal az égen. Ott és akkor, meg akatrál törni engem.. De most hogy ennyi idő eltelt, már tudod, hogy lehetsz biztos benne, hogy te vagy a legjobb.. Mert visszatértem a sötétségből; itt vagyok.. és jövök utánad a legfényesebb napomon..
A napon, ami neked a legsötétebb órád lesz...

Te pusztítottad el a jövődet a múltaddal.. Elfelejtetted a leckét már.. Sosem értetted meg az áldást amit adtam volna.. Milyen kár.. hogy a mai napod lesz a utolsó....

Ezért most nézheted; hogyan emelkedek, hogy elérjek egy teljesen új magasságba.. És így, a mi őrült harcunk csak folytatódni fog, mint egy játék.. Mint egy sötét játék.. A játék, amiben nem.. Többé már nem fogok veszíteni.. Míg te folyamatosan játszol tovább, én csak imádkozom érted.. én barátom...

Csak egy mosoly~

2011-06-02T07:34:00.000-07:00

Úgy irigyellek...
Mert te olyan erős vagy.
Számomra hihetetlen, és tökéletes...

Olyan dolgokat mondtál, amelyek örökre mély nyomot hagytak bennem. Az, ahogyan te szereted az életedet. A te saját életedet. Számomra ez olyan megfoghatatlan.. Talán azért, mert nekem ez semmit sem jelent.. Pedig te pont azért szereted, mert nem lehet tökéletes. Ezek a szavak.. olyan határozottak tőled. Te olyan erős vagy, amire én talán sosem leszek képes... Nem tökéletes?... Mi az, hogy tökéletes? Ami mindig is szerettem volna lenni.. Nem csak az 'egész jó'...
De semmi sem lehet tökéletes, nemigaz? Pont ezért, neked nem kell a tökéletesség mert ez a te saját életed.. A sors adta neked; a barátaid szeretete által védett... Barátok.. akik pótolhatatlanok a világon!.. Igen.. és én.. hogy nem veszem őket észre? Minél jobban keresem, annál kevésbé találom meg.. És mindeközben te ott lebegsz a szemem előtt és kivárod, ahogy végig szenvedek..

Sosem fogom elfelejteni, a te rendíthetetlen mosolyodat... Azt a szívből jövő mosolyt, amire a tudósok és egyebek is már évszázadok óta keresik a megoldást; a szívből jövő igaz mosolyra. Arra, amit nem lehet meghazudtolni, nem lehet leutánozni, mert az igaz..

Az a mosoly, amire én sosem voltam képes...

Köszönöm~

2011-05-18T07:35:00.000-07:00

Rossz fordulatot vettem egyszer vagy kétszer,
De rájöttem pár dologra a saját erőmből..
Rossz döntések voltak, ez minden..
Üdvözöllek az ostoba életemben!Bántottak, félre értettek ezen a helyen..Én vagyok mindig az "Ez így nem jó"...
Elhibázva mindent, mindig csak a második lehettem,

De ez egy tévedés.. csak alábecsülnek,
Nézd, még itt vagyok!

" Szépen, szépen kérlek soha ne érezd,
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy,
Nem igaz! Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!
Annyira szörnyű dolgokat mondasz, mikor magadról beszélsz..
Tévedsz! Változtasd meg a hangokat a fejedben,
Többé ne irányítsanak téged!
Olyan bonyolult, hogy boldognak tűnj? Meg tudod csinálni!
Annyir gyűlölettel teli...oly fárasztó játék...
Elég legyen! Én már elkergettem a saját démonjaim!

Látni akarom, ahogy te is ezt teszed!
Szépen, szépen kérlek soha ne érezd,
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy..
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!! "

Az egész világ fél, de én lenyelem..
Próbáljuk, próbáljuk, próbáljuk, de nem próbáljuk túl keményen és ez csak az időm pazarlása...
Már nem érdekelnek a kirtikák, mert mindenhol ott vannak..
Nem tetszik nekik a farmerom, nem értik a hajam..
Ismét visszahúzódunk mások elől,
Miért csináljuk ezt?

Miért csinálod ezt?

Miért csinálom ezt..?

" Szépen, szépen kérlek soha ne érezd,
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy,
Nem igaz! Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!
Tökéletes vagy, tökéletes vagy! :)
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy,
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem… "

* Köszönöm Viki..

A világ végén ~

2011-05-15T08:39:00.000-07:00

Gyakran panaszkodtakok nekem. Végighallgattalak titekek és ott segítettem, ahol tudtam. De úgy érzem már túl gyenge vagyok. Régen mindigis azt szerettem volna, hogy minden ember boldog legyen.. Meg akartam menteni mindenkit, pedig magamat kellett volna...

Itt vagyok, egyedül.. Csak ülök és lógatom le a lábamat a világ peremén. Mélyen a sötétségbe meredek, ami odalennt nyugtalankodik. Közben azon godolkodom, ugorjak-e vagy ne...

Utálom ezt az érzést.. Amikor már végre eldöntöttem, hogy levetem magamat a világ végéről, ez a bizonyos belső hang megszólal és bíztatni kezd, hogy még van remény. Furcsa módon mindig bedőlök neki, és elhiszem, hogy tényleg van.. De sajnos ez nem ilyen könnyű.. Most nem. Most az egyszer nem hallgattam rá.

Végül úgy alakult, hogy leugrottam...

Sötét volt és hideg.. és magány. Egyedül voltam odalennt. Szörnyű volt... Szörnyű volt, mert láttam dolgokat, amiket még legsötétebb rémálmomban se mertem látni. Végigfutott az életem minden egyes pillanata.. A szép emlékek, a rosszaságok, a fájdalmas és nehéz pillanatok;.. minden. Bármilyen rossz is volt odalennt, mégis maradni akartam.. Megakartam tudni az igazat... Az igazat magamról..

Régen kiskoromban gyakran mosolyogtam. Vidám kislány voltam, de sokszor sírtam is. Mindigis egy nehéz eset voltam. A szüleim is nehezen tudtak kezelni. Csak egy személy volt aki igazán tudott rám hatni. Ez a valaki a nővérem volt. Körübelül 11 éves koromig rajta kívül nem is volt igaz barátom. Szerettem egyedül lenni. Azomban teljesen mégsem sikerült elzárkóznom. Lett egy barátnőm, bár hamar el is veszítettem. Ha mostanság összefutnánk az utcán, ha fel is ismerne sem hiszem hogy köszönne.. Később lett egy másik jó barátnőm. Ő igazán sokat jelentett a számomra, mert ő volt az egyetlen aki el tudott viselni az iskolában, és nem utált. A mai napig fontos nekem, bár már annyi minden történt azóta, hogy alig emlékszem a szép időkre. Amikor középiskolába kerültem, az osztályom fele már utált. Szerencsére most már belátták, hogy az csak előítéletből volt. 15 éves koromra megismertem azt a lányt, akinek a legtöbbet köszönhetek. Ez a lány a legjobb barátnőm. Mikor megismertem kölcsönösen utáltuk egymást. Mi aztán tényleg mindenben különböztünk. Végül mégis nagyon fontos lett nekem. A mai napig is az, és az is marad. Ezenkívül csodák csodájára az egyik osztálytársammal is nagyon jóba lettem. Örülök neki, és köszönöm. 16 éves koromra megsokasodtak a távol élő barátaim száma is. Ők is nagyon fontosak nekem, mondhatni mindennél fontosabbak. A családom eddigre már kissé szétesett, de a látszat mindig megmaradt. Volt kitől tanulni az álarcom készítését... több szót nem érdemel.

Viszont akárhányszor szereztem egy új barátot olyan érzés fogott el, mintha 'végre valaki szeretne'. De sajnos voltak olyanok is, akik a barátságot amit adtam nem értékelték. Elég sokan.. A legjobban az fájt, hogy ő is köztük volt.. Egy a sok-sok ember közül akik szánalmasnak és gyengének tartottak, vagy épp semmibe vettek. Mindez nagyon fájt, de az tartotta bennem a lelket, hogy ez a sok ember talán nem is érdemli meg az én barátságomat. És mindemellett nekem ott voltak az igaz barátaim..

Köszönöm nektek~

És ez volt az utolsó két szó ami elhagyta a számat.. Többé már nem voltak emlékképek. Se fájdalom, se csalódás, se könnyek, se boldog percek. Már nem fáztam, nem is féltem. Csak voltam, és néztem a világot külső szemlélőként.

Láttam a sok halott embert, akik élni szerettek volna, de nem tudtak...

Ti, akik élők voltatok benne, csak most láttam igazán, hogy mennyire halottak voltatok igazából, ott legbelül..

Én döntöttem így, és nem bánom. Mert rájöttem, hogy az élet csak egy illúzió, ígyhát mindenki aki benne van, az is..

Nekem sosem volt az életem egy szomorú történet. Tőlem az élet nem vett el semmit; csak azt ígérte adni fog, de nem adott...

Mi vagyunk

2011-05-13T10:05:00.001-07:00

Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerű árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalamit nagyon fontos, hogy megjegyezz. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is. Ha úgy éled életed, hogy ezt az alapvető igazságot soha nem felejted el, akkor tartalmas és szép életed lesz, és olyan dolgokat fogsz megismerni, amire a legtöbb ember sohasem lesz képes.

My reality~

2011-05-09T08:53:00.000-07:00

E z   o l y a n r o s s z . M i é r t k e l l í g y   é l n ü n k ?

Úgy érzem az élet nehéz. Minden egyes nappal nehezebb. Mikor a tükörbe nézek, látom, hogy az a valaki nem ugyanaz mint akit tegnap láttam. Mindenegyes nap változom..
Mindig, minden nap, csak tétlenül élek. Lélek nélkül tengődöm az élet és a halál közötti szörnyűséges űrben. Nincs aki mindig ottlegyen mellettem és egyben tartsa a törékeny lelkemet. Már egyre rosszabb. Teljesen kábultá váltam már. Lélek nélkül a szellemem csak reszket valahol...
Ha valaki megtalálná és visszavezetné, fölébredhetnék végre ebből a rémálomból..
Ébreszd fel a lelkem, szólítsd a nevemen és ments meg ettől sötéttől, mielőtt elvesznék! Ments meg az ürességtől, mivé válok!..

Már tudom mi az ami mindig is hiányozott az életemből; és most hogy közelebb értem hozzá, nem akarom elveszíteni! Ne hagyjatok el, maradjatok itt mellettem.
Tegyetek valóvá, hogy ne csak egy álom legyek! Élni szeretnék.
Valaki.. Valaki ébresszen fel!
Ébreszd fel a lelkem, szólítsd a nevemen és ments meg ettől sötéttől, mielőtt elvesznék! Ments meg az ürességtől, mivé válok!..

F á z o m . .

M e r t í g y m i n d e n    o l y a n   h i d e g é s ü r e s . .

T i . . .
C s a k t i   v a g y t o k é l ő k a s o k   h a l o t t k ö z ö t t . . .

Valaki segítsen; valaki ébressze fel..

Gondoltatok nélkül,

hang nélkül,

lélek nélkül;

k é r l e k n e h a g y j i t t m e g h a l n i . .

And again, again..

2011-05-03T09:39:00.000-07:00

" Úgy írnám le magamat, mint egy emberi lényt aki nem tudott teljesen bábbá válni. Csak egy befejezetlen báb vagyok, akinek élettelensége még tartalmaz egy dobogó szívet itt középen. Nem vagyok halott, de nem vagyok élő sem.. "

Ha ez tényleg igaz rólad, talán jobb is hogy így történt. Úgy érzem hiányzol, de már kevésbé fáj már mint az elején. De egy biztos..

én nem felejtek~

Broken doll

2011-04-28T07:56:00.000-07:00

Ilyen ez a világ. Az emberek csak aprócska pontok a mindenségben. Csak pár megtört lélkek, akik mint bábok, könnyen irányíthatóak és befolyásolhatóak.. Mozdulnak azok szavára, akikről azthiszik, "barát"...

Talán ez a sorsunk? Vagy miért történt így?.. Látom rajtad az álarcod, amint szépen lassan megrepedezik, majd végleg lehull rólad. Látom a szemedben azt, amit talán sokan mások képtelenek meglátni - pedig ott élnek melletted. De tudod én megértem; mert engem is körül vesz a nagy világ. A világ amely eltakar árnyékával, és a nagy sötétségbe a kiútat keresve rákényszerít; hogy irányíthasson.. Akik kijutnak nagy árat fizetnek a szabadságért. Nem marad más belőlük, csak egy 'üres test' egy lélek nélküli törött baba.. Akik pedig benntmaradnak csak kóvályognak az örök sötétségben, és még ha sokan is veszik körül is egyedül lesz.. Hát ez itt a baj.. A világ felemészt, és visszavesz, amit adott. Egyszerűen túl nagy ez a világ. Túl nagy még ahoz is, hogy igazán megismerjük egymást..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Te választottad a tétlenséget.
Egy lélek nélküli báb lettél...

Én egyedül maradtam a sötétben.
De választottam; a lehetetlent...

Régen..

2011-04-23T13:57:00.000-07:00

" Néha önző, türelmetlen, kicsit bizonytalan, irányíthatatlan és nehezen kezelhető vagyok, sokszor hibázom, de ha nem tudsz velem bánni a legrosszabb formámban, akkor rohadtul nem érdemelsz meg, mikor a legjobb vagyok. "

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hogyan tudnám elfelejteni azt a sok rosszat amit velem tettél? Azt hiszed hogy szánalmas és gyenge vagyok, mindig is ezt hitted. De tudod ez nem igaz. Talán gyengének és szerencsétlennek látszódom, mert túl félénk vagyok ahhoz hogy megnyilvánuljak, mégha ezt nem is gondolnák egyesek..

Túl gyenge, és béna.. Ezt gondoltad rólam? Mondd miért viselkedsz így velem? Lehet hogy azt hiszed, én már elfelejtettem mindent, de nem. Nem azt mondom hogy utállak, mert ez nem igaz. Csak fájt a szívem hogy bántottál, hogy minden áron tönkre akartál tenni.

Pont ezért érdekes. Miért akarsz kapcsolatba lépni velem? Ismerlek ugyan, de a múltban volt rá jó néhány példa, hogy bárcsak ne így lenne.

De tudod mit? Engem nem érdekel a múlt. Vagy legalábbis így teszek. Tudod te nagyon sokat süllyedtél az én szememben egy jó néhány évvel ezelőtt.. Már nem idegeskedem, teljesen nyugodt vagyok. Tégy amit akarsz. Én nem leszek az ellenséged, sem a barátod. Mert tudod te egyáltalán nem ismersz. Semmit sem tudsz rólam, de ez jobb is így..

Egy lánynak~

Color of the moon

2011-04-18T05:45:00.001-07:00

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.- Az álmoknak is van színe?- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.- Milyen színű az öröm?- Fényes, kis barátom.- És a magány?- A magány az ibolya színét viseli.- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.- Na és a szerelem?- A szerelem színe a telihold.- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

Láthatatlanság

2011-04-18T05:40:00.001-07:00

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány azokon a fotókon, közös képeken, aki amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Egyszerűen ki leszek törölve a történelemből, az emberek emlékeiből. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

“ ..És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: 'Miértvagy olyan szomorú?' Honnan tudják? Miből látják? A szemem?A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit... ”

Sakura♥

2011-04-14T09:55:00.000-07:00

Mikor virágos minden út, és pompáznak a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut..

Nem a virágnak fáj, hogyha elválik az ágtól. Őt eldobják útközbe, vagy éppen hazaviszik és vázába rakják. Így nyer egy kis időt, majd elszárad és elhal. Fálydalmas és szomorú dolog ez, amit az emberek nem vesznek észre. De mégsem a virágon marad a seb, hanem a faágon. Még utána, érte is ez gyászol...

おとぎ話のような物語

2011-04-14T09:29:00.000-07:00

Még mindig várok.. várok a válaszodra.. Még mindig reménykedem, bár nem tudom miért. Tudod hogy utálok várni, mégis megteszem.. Tudom hogy utálsz másokat megvárakoztatni, mégis megteszed.. Tudjuk, hogy mindketten milyenek vagyunk, mégsem teszünk ellene. Talán a sors akarta így..

Azthiszem ez most egy elég zűrör része az életemnek. Valakire, akire azthittem hogy barát, egszercsak rámondják: ő rosszat akar nekem..
Én mindvégig bíztam benned, te pedig jelét sem adtad mindezen rosszaknak. Vajon igaz ez egyáltalán? A szívem az mondja: nem, mert ez kizárt, ez lehetlen. Viszont ott van az eszem is, ami azt mondja: sajnos ez így igaz.. csak eddig nem vetted észre. És míg kétoldalról súgnak a fülembe, szólongatnak; és tűnődöm: melyik lehet az igazi? Ki mond igazat? Talán mindkettő egy kicsit.. Míg tűnődöm, várok; míg várok tűnődök mindezen, s közben tellnek a napok.. a hetek.. a hónapok... az évek?

Neked..

2011-04-12T06:03:00.000-07:00

Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem...

“ Szeretem az életemet. A saját életem. Talán éppen ezért. Mert ez nem tökéletes. Semmi sem tökéletes. De mégis. Ez az én saját életem. A sors adta nekem; a szeretet által védett. Valakik által, akik a barátaim...

Barátok, akik pótolhatatlanok a világon!..

Nézd! Látod a mosolyomat? Teljesen rendíthetetlen.. ”

Azt mondtad, te csak egy lány vagy a sok közül, aki egy álomvilágban éli az életét mint egy hercegnő. Van pár szeretnivaló, igaz barátod; van családod. Ők mindennél fontosabbak neked. Úgy éled az életedet ahogyan megálmodtad. Nap mint nap mosolyogsz és mindig vidám vagy.. De mégis, sokkal több van a mosoly mögött. Csak mi nem tudunk róla..

Valami olyasmi, amivel elfeded az igazi érzéseidet...

Miért pont te?

2011-04-09T04:42:00.000-07:00

Mikor megtudtam, hogy te leszel az a valaki, aki a rosszakaróm lesz, nem akartam elhinni. Azt gondoltam: hazugság, ilyen nem lehet a jövőben...

Mindvégig reménykedtem. Talán túl naiv is voltam. Abban bíztam, hogy talán történt valami ami miatt megszakadt minden. De nem így történt.. Téged ez egyáltalán nem érdekelt. Neked ez nem jelentett semmit sem.

Most megpóbálsz eltűntetni az utadból, már nem is törődsz velem. Talán észre sem vetted, hogy nekem fontos voltál és hogy én mindvégig bíztam benned.. Talán.. Vagy láttad az egészet, csak nem érdekelt. De mondd, akkor miért voltál olyan kedves? Miért törődtél velem? Hazugság volt minden talán? Legalább küldtél volna egy jelet, ha hallani sem akarsz rólam. De nem tetted...

De tudod most már nem számít. Mert ahogy te itthagytál magamra, egyedül, megtanultam egy fontos dolgot. Egy olyan dolgot amit már talán rég meg kellett volna tanulnom. Soha de soha többé nem leszek naiv. Köszönöm hogy felnyitottad a szemem. Még ígyis köszönöm, hogy ezt tetted, bár fáj kimondanom, de idebennt azt érzem: Inkább maradnék naiv örökre; és bár sose ismertelek volna meg téged...

Egy Lolita naplója

2011-03-30T10:34:00.000-07:00

Este volt. A lány könnyes szemekkel feküdt ágyában, egy néma, sötét szobában. A szomszédos helyiségekből átszűrődött egy kis fény, de nem sok.

Anyukája épp a számítógépen dolgozott valamin. Mindig van valami dolga, ezért csak néha ér rá..

Nem messze tőle egy másik szobában a nővére dolgozott éppen. Az asztalnál ült és tanult. Ő mindig tanul, ezért nagyon ügyes és jó tanuló. De ha nem is tud mindent megtanulni, még akkor is..

Kicsit távolabb van Apukája szobája volt. Halovány fény világított ki.. Ő csak kényelmesen ücsörgött az ágyon és nézte a meccset, mint mindig... Távol áll tőle a gondolat, hogy megnézze, hogy van a lánya...

S mindeközben egy sötét kicsi szobában ő; a lány; csak feküdt betegen, de nem szólt senkinek, nem hiányolt senkit és semmit. Nem nyavajgott, nem szólt ha fájt valamilye.. Csak csöndben feküdt a néma sötétségben; ott a szobában; egyedül.. A ház tele volt szeretteivel, családtagjaival, mégis egyedül volt..

Egyedül.

Mindig, mégakkor is, mikor az ember azt hinné, 'mennyien szeretik, milyen sokan veszik körül'...

Mindig mikor látják mosolyogni, hallgatják hogy nevet.. De egyik sem jön rá; az a molyoly, az a vidám dallamzó nevetés.. mind mind csak egy apró jele a szív lassú és fájdalmas megrepedésének..

'Egyedül' - gondolta magában a lány.. 'Bárcsak.. csak egyszer az életben érezném.. hogy létezek..'

My Immortal

2011-03-25T10:21:00.000-07:00

Mindig azzal bíztatom magamat, hogy érdemes küzdeni.
Pedig valójában mindig csak csalódok. Csöndben, némán idebennt, mélyen..

Mégis mit várok? Mit remélek még mindig? Ha a világ egy hajó, már süllyedésnek indult.. Az emberek hazugok, önzők, és undorítóak. Csak csalódást okoznak.

Én halhatatlanom; mondd, mit csodálsz bennünk? Miért szeretsz minket? Miért védelmezel nap mint nap? Talán nem látod milyen süllyedő hajó lett a mi világunk? Mit remélsz kicsiny lélek? Azt amit én reméltem? Csak csalódás már; a múlté lett. Ne bánkódj; de kérlek, vigyél magaddal odafenntre..
Én halhatatlanom, kérlek ne hagyj magamra.. soha többé..

" Kinek kell az ilyen élet? "

2011-03-23T07:12:00.000-07:00

Olyan élet,

ami sokkal jobban fáj,

mint a halál.

Valahogy úgy érzem, hogy minden egyes nap amit megélek egyre csak mélyebbre sodor egy sötét alagútban. Akik eddig ott volttak velem és világítottak, hogy megtaláljam a kivezető utat, most eltűntek. Hirtelen aggódni kezdtem. Félni, hogy nem látom őket többet viszont. Bármit megtenni értük.. Egészen tegnaping.

" Hát nem veszed észre mennyire fontos vagy nekünk? " ~ Nem, nem veszem észre.. Nem látok már semmit sem, mert mikor szükség volt rátok nem hoztatok fényt az életembe. Tudom, hogy ami történt az nem a ti hibátok. De ami a legjobban fáj az az, hogy nem tudtátok: nem is az enyém..

Egyszerűen nem értetek meg. De nemszámít, én ígyis szeretlek titeket. Ti azon ritka emberek közé tartoztok az életemben akik előtt képtelen voltam rejtőzni.. Igen, az álarcom elhagyott tegnap..

És ez baj. Mert így gyenge vagyok. Márpedig én nem leszek gyenge.

Elegem van mindenből már. Tudatosult bennem a dolog, hogy ki is vagyok valójában, és az is hogy mennyi mindent el tudok érni.. Egyedül..

Away from me

2011-03-19T05:09:00.000-07:00

Visszatartom a lélekzetem, míg ez az újabb élet kezdetét nem veszi. Elhúzódom; egy hamis mosoly mögé bújok, de..

Istenem.. úgy érzem, így mintha csak magamnak is hazudnék.. És közben elveszítem minden hitemet a dolgokba, amiket elértem idáig..
Túlélni a világot, és menni egyre csak előre. Közben harcolni önmagammal mint egy betegségel, ami végigfolyik az ereimen. Magamba nézek, de a szívem már megváltozott. Többé nem tudom már ezt folytatni, megvetem magamat amiért ilyen lettem.. Ilyen elveszett egy halott világban, valami kevés jót keresve és reménykedve.. de már belefáradtam az életbe amit idáig éltem..
Most felébredek, és megtalálom magamat; az árnyékomban amit magam köré teremtettem.. Régóta elvesztem már benned, csak ez a hely maradt nekem, amit magamnak képzeltem el.. Segíts, szabadíts meg..
Csak vigyél el engem a közelemből, távol önmagamtól..

Távol tőlem...

Halott virág

2011-03-08T06:26:00.000-08:00

Egyszer eljön a pillanat a világban, mikor az utolsó virág is elhervad, az utolsó kapcsolat is elmúlik...

A világ olyan mint egy virág. Szépen lassan kinyílott az idők folyamán, majd idővel romlásnak indult. Elkezdett száradni, megváltozni.
Kezdetét vette szirmainak hullása..

~Első szirom: Mikor lehullik az első virágszirom, elmúlnak a felszínes kapcsolatok, ismeretek. Az emberek elhidegülnek egymástól, csak magukra gondolnak majd.

~Második szirom: Mikor lehullik a következő virágszirom is, elmúlnak a párkapcsolatok. Nem lesz szerelem a földön, az emberek már lassan felejtik el, mi az a 'szeretet'.

~Harmadik szirom: Mikor elérkezik az idő, hogy búcsút vegyen a következő szirom is, az emberek elhagyják családaikat, és elindulnak a maguk útján. Hazudnak, lopnak, csalnak. Mindent megtesznek majd, csakhogy mentsék önmagukat.

~Negyedik szirom: Mikor lehullik a negyedik szirom is a virágról, az emberek magukba fordulnak majd, és elveszítik a barátaikat. Nem lesznek barátságok, és semmi más formája sem a szeretetnek.

~Utolsó szirom: A megvilágosodás.. Mikor véget ér minden és lehullik az utolsó virágszirom, az emberek saját önzőségük közepette megvilágosulnak. Megfejtik az élet nagy titkát, és rájönnek az igazságra, de addigra már túl késő lesz. Nem lesz hová futni. Nincs kiút..

Pedig csak egy dolgot tanultak volna meg; csak egyetlen egy dolgot..

..egy kicsit is szeretni.

Még valami

2011-03-08T06:05:00.000-08:00

" Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen! "

Azt hiszem végre megtaláltam a kulcsot ahhoz, hogy hogyan legyek erős. Szinte nevetséges, hogy eddig hogy nem vettem észre..

Ti..

2011-03-07T11:11:00.000-08:00

Olyan 'jó' érzés, amikor ez történik velem..

Mindenki ok nélkül gonosz körülöttem, és persze hogy én vagyok a hibás..

De azért a legjobb az egészben mégiscsak az, hogy ők elvileg a 'barátaim' 'szeretteim' "családom"...

Hát igazad van Nana...

Én is utálom mikor az emberek azt mondják nekünk, hogy mennyire szeretnek minket.... hisz ezt mondják mindenkinek. És mikor először azt gondolod hogy igazából mondják, körbenézel és rájössz....

Te csak egy újabb idióta vagy.

Friendship

2011-03-02T06:45:00.000-08:00

" Nincs értelme a virágnak, ha az nem virágzik.
A barátság sem barátság, ha nem igaz. "

Hihetetlen, de igaz. A mi barátságunk pont olyan mint Ino és Sakura barátsága. Míg én ha lehet meghúzom magam, mint Sakura; te ott állsz mellettem és felkarolsz, mint Ino. Neked mindig is meg volt a maga személyiséged, ami miatt talán kicsit irigyeltelek is. De nem bántam, mert tudtam hogy ez fordítva is igaz. Te mindig, minden nap szép voltál, ami nekem kicsit rosszul is esett, mert én sajnos nem lehettem olyan szép. De nem is számít igazából. Hiszen még ha úgy is nézett ki, hogy teljesen különbözünk; azért mégis csak hasonlítunk. Köszönöm azt a sok segítséget amit eddig adtál; a vicces pillanatokat és a sok közös emléket. Köszönöm a szalagot is, majd igyekszem hordani. Köszönöm Ino; tudom hogy ha a jövőben más felé is sodródunk, barátok maradunk. Még akkor is ha néha úgy gondoljuk, hogy 'Nah, most már csak össze kéne veszni!' :)

Egy Lolita naplója

2011-02-28T09:54:00.000-08:00

Egy újabb egyszerűnek tűnő nap. Elmúlt, már csak emlék. De mindig lesznek melletünk olyanok, akik majd emlékeztetnek rá, ha mi már elfelejtenénk..

Szép idő volt odakinnt. Még a nap is sütött egy kicsikét, habár hűvös volt..
A lány egyik barátnőjével sétált a parkban. Sokat beszélgettek, együtt ettek, és közben nézték a fákat. 'Milyen szépek ezek a fák' gondolta a lány. 'Bárcsak én is fa lehetnék. A fák olyan szépek, és szabadok' mondta. Sokáig nézte az égbe nyúló növényeket. Akkor már más szemmel látta a világot. Olyan dolgokat látott, amiket azelőtt soha. És tudta, hogy más ember az 'ő szemével' nem is láthatja azt a csodás világot. A szél kicsikét fújni kezdett, majd elindultak visszafelé az iskolába. 'Holnap ez is már csak múlt lesz, hmm. De ha el is múlik mint minden más, legalább szép emlékként maradjon meg bennünk' gondolta magában. 'Emlékeztess erre a napra, hogy ne vesszel el. Emlékeztess, hogy örökké bennünk éljen, mintha a jelen volna'...

Egyedül

2011-02-25T14:05:00.000-08:00

"A testem képtelen itt maradni; a szívem képtelen elmenni. "

Kicsi piros bőröndöm készen áll az indulásra, teles-tele törött álokkal. Ez minden amit magammal vinnék arra a hosszú útra. Egy szót sem szólok, nem eléktelenkedek. Kicsit talán úgy is érzem, ezerszer volt már ilyen; de most mégis, elhagyom az 'otthonom'.. Telik az idő, múlik a pillanat. Minden ami eddig volt nekem, már csak múlt maradt. Lélekben elmentem; aki itt maradt, nem hasonlít rám. Tudom hogy nem vesztem el; egyszerűen csak, egyedül vagyok. De nem fogok sírni, nem adom fel; mert nem mehetek vissza, most, még nem. Még fel kell ébrednem, mert csak így ismerhetem meg önmagamat, hogy ki is vagyok valójában.. Mutasd meg az árnyákomban, mely igaz dolgok hazudnak nekem. Így elfogadhatóbb lesz a sivár, sötét, üres világ. Elbújok hát, itt az árnyékom mögött biztonságban vagyok, szabad vagyok. Tudom, mehetnék máshova is, de képtelen vagyok 'hazatérni' ahova tudom, hogy tartozok. Telik az idő, múlik a pillanat. Már nincs hová mennem; nem tudok maradni...

Az élet

2011-02-25T13:38:00.000-08:00

Olyan régóta álmodom már, hogy megtaláljam az értelmét ennek a titokzatos életnek; hogy miért vagyok itt, hogy újra és újra próbálkozzak? Meg fogom valaha tudni mindezt? És az igazságot, ami az arcodra van írva?

Meg fogom tudni szabadítani magamat valaha ezektől a súlyos láncoktól? Már olyan régóta élek.. Mindig, újra és újra; annyi sok évszakot átélve. Láttam már királyságokat különböző korokból. A tündöklésüket, és a bukásukat; láttam az összeset. Láttam halált, láttam csodát; mindent. A szemeim előtt történt minden 'varázslat'. Vajon meg fogom-e tudni valaha, azt a nagy igazságot?.. A mi álmunk véget ért már régen. Minden történetünk, ami olyan nagyon fontos és kedves volt valaha. A kezemben tartottam, de már elvesztettem. Mi nem leszünk együtt többé. Örökkön-örökkön csak külön-külön; könnyek nélkül. Én mindig itt leszek, amíg el nem jön a vég. De nem lesz több könny; nem lesz több könny amíg élek.. Odaadnám a szívemet, odaadnám a lelkemet. Visszapörgetném az időt ha tudnám; tudom hogy az én hibám volt. A sorsod miattam hagyott el; élned kell, míg vissza nem szerzem neked. És ha majd visszaadtam, végül én leszek a sorsod; helyette..

Csak egy gondolat

2011-02-22T05:15:00.000-08:00

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben.

Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel.

Mondd ki finoman és világosan az igazságot, és hallgass meg másokat még az egyszerű és tudatlan lelkeket is.

Nekik is megvan a saját történetük.

Ne hasonlítsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.

Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint te.

Örvendj terveidnek ugyanúgy, mint teljesítményeidnek!

Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is, ez egy igazi érték az idők változó virágzásában.

Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal.

De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik.

Sok egyén keresi a nagy ideálokat és mindenütt az élet hősiességgel van tele.

Légy önmagad!

Különösen ne színleld a barátságot.

Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolyan örök, mint a fű.

Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról.

Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad a váratlan szerencsétlenségben.

De ne bosszantsd magad agyrémekkel.

Sok félelem születik fáradság és magány miatt.

Egy egészéges fegyelmen túl, légy jó magadhoz.

Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fákés a csillagok: jogod van itt lenni.

És hogy neked világos vagy nem a Világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.

Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben.

Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép.

Figyelj!

Törekedj a boldogságra!

Láthatatlan világ

2011-02-01T07:56:00.000-08:00

Milyen jó érzés, hogy bármerre megyek mindenki csak levegőnek néz. Az emberek csak elsuhannak mellettem az utcán, észre sem vesznek. De talán jobb is így.

Milyen sok elvárás van az életben. Szerencsétlenség, hogy pont én vagyok az a sok közül, akitől mindenkinél többet várnak. Elvárnak dolgokat, csakhogy büszkék lehesesenek rám. Az én álmaim nem számítanak nekik semmit sem; semmit az ég adta világon. Jó érzés, hogy nekik csak a büszkeség számít. Jó érzés, hogy csak úgy kezelnek, mint egy marionette-babát, amit úgy irányíthatnak ahogy nekik tetszik. De én nem bírom ezt tovább; nem leszek többé egy gyenge bábu! Nem hagyom magam; elszakítok minden fonalat amin eddig ráncigáltak. Szabad akarok lenni, hogy követhessem az álmaimat; mint színes pillangókat, míg el nem érem. de vajon képes leszek mindezt egyedül végigcsinálni? hisz olyan kevesen vannak, akik segíthetnének. A többi ember az utcán, vagy az iskolában mind csak levegőnek néz. Az emberek csak elsuhannak mellettem; észre sem vesznek. De talán jobb is így. ha örökre láthatatlan maradok, talán láthatatlan lesz a világ is az én szememmel. Szürkeség; homály.. Csak ez marad.

Liliom

2011-02-01T07:14:00.000-08:00

Az igazság szava is a bölcsességet magasztalja;

és az ő nyelve ítéletet mond.

Áldott ki szenved, mert ha megpróbálja,

megkapja az élet koronáját.

Kérünk mennyei tűz, könyörülj rajtunk!

Ó míly szent,
míly igaz,
míly kedves,
míly kellemes.

Ó, tiszta liliom...

Tehetség

2011-01-28T08:33:00.000-08:00

A tehetség olyan adottság, ami túlszárnyalja a gyakorlatot. A gyakorlat pedig olyan erő, ami legyőzi a tehetséget.

Sokak szerint ha valaki elég sokat gyakorol, akkor képes lesz túlszárnyalni egy gyakorlat nélküli tehetséget. Vannak olyanok is, akik ezt fordítva gondolják. Szerintem egyik sem igaz. Azért nem, mert valójában mindenki tehetséges; így az is, aki gyakorlatra építi a tudását. Valójában ez is egyfajta tehetség, a tehetség pedig egyszerűen csak egy adottság. Mindenkiben ott alszik, csak tudni kell felébreszteni.

Egy csillag az égen

2011-01-22T11:30:00.000-08:00

"Az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Köszönöm, hogy vannak ilyen barátaim. Majd kívánok; de csak egyet: legyenek mindenkinek ilyen jó barátai! "

Azt hiszem igaz, mi tényleg elég durván összevonzottuk egymást. Mikor megismertelek valahogy csak úgy szóba elegyedtünk, de mégis úgy érzem, mintha már régóta ismernélek. Szerintem egy barát akkor is jól ismeri a másikat, ha még sosem találkoztak, vagy csak nagyon ritkán. Én nagyon várom azt a napot, mikor majd személyesen is találkozunk, és testvérként ölelhetjük egymást. A barátom vagy, és én is neked. Egy csillag vagy az én világom egén; az egyik legfényesebb. Azt kívánom; sose ragyogjon le az a csillag. Váltsd valóra az álmaid; és ha úgy érzed, halványodik a fényed, én mindig ott leszek, hogy ismét felragyoghass. :)

Képzelet

2011-01-21T10:11:00.000-08:00

A fantázia nélküli lélek olyan, mint a világ színek nélkül.
Szomorú és fájdalmas..

Az ajtóban állok habozva. Már félfüllel hallom a hangos ébresztőórák ordító ricsaját. Mégis, mellette hallom azt a különleges másik világot is. A lények hívó szavát; ahogy szólítgatják a nevem. Hadd maradjak, hadd maradjak; olyan jó itt nekem. Ott ahol a szél suttog a fülembe, ahol a hulló esőcseppek mesélik nekem a történeteiket. Igen, a saját világomban szeretnék maradni. Örökre. Ott ahol papír-virágok nyílnak a réten; és ahol altatódalt mesélnek nekem a cukorka-felhők. Tudom, órákig hazudok magamnak itt legbelül; de mégis maradok inkább, és közben nézem a fejem fölött elrepülő lila eget. Ne mondd ki, hogy ez nem a valóság! Ez a szörnyű káosz ami a fejemben kavarog. Ez jobb mint a valóság; hát elbújok, itt maradok, ameddig csak lehet. Tudom jól, mi van a hazugságok mögött, és ezen az álom-menedéken túl. Felépítettem a saját világomat, hogy legyen kiút ebből a szörnyűséges rémálomból. A valóság elnyeli a hangomat, hiába sikítok. Üvöltök, torkom szakadtából, de mégsem lehet megállítani a félelem ettől a pokoltól. Ó, mennyire vágyom már arra az édes álomra. Arra a mély képzeletre, az örök álomra. Csak hadd lássam meg végre, azt a képzeletbeli fényt...

Döntések

2011-01-21T09:26:00.000-08:00

“ A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert majd nem fogsz tudni visszamenni a múltba, hogy megváltoztasd ezt. ”

Már elindultam azon az úton; az én utamon. A fontos emberek nem voltak itt mellettem, egyedül indultam és egyedül is érek majd célba, ha sikerül. Amikor ezt tettem, hátat fordítottam nektek és az egész világnak. Elindultam szépen, lassan, előre a jövőbe. Tudtam mire vállalkozom. Nem tettem ellene semmit sem. Tudom hogy ha megfordulok és megteszem az első lépést el kell hagyjalak titeket, mégis elindultam, hogy megkeressem önmagamat. A céljaim vezettek, kísértek utamon. Mégis volt valami ami visszatartott. Éreztem, hogy vissza kell nézem, még egyszer, utoljára. Hátranézni, visszafordulni, mert úgy érzem ha végleg elmennék, itt hagynék valami nagyon fontosat. Megéri vajon nekem végigmenni a semmiségbe vezető úton, és mindezért otthagyni azt a nagyon fontos valamit?..

Egy Lolita naplója

2011-01-14T12:32:00.000-08:00

Vannak dolgok amik nem változnak, és vannak amik igen. De mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

Vasárnap délután volt. Egy lány sétált hazafelé, kezében sok-sok holmijával. Útja közben, gondolta tesz egy kis kitérőt, és gyönyörködik az őt körülvevő természetben. Útja során egy erdő szélénél haladt el. Habár tél volt, ez nem igazán látszódott. Az idő kellemesnek bizonyult, de kabát azért elkellett odakint. A lány hosszasan sétálgatott az erdő környékén, majd letért az útra és elindult vissza a város felé. Hosszú hosszú ideje most érezte először igazán boldognak magát. Az arca ragyogott a mosolytól, szinte magától nevetett. Az utcán járkáló emberek furcsállva nézték őt, de ez a lányt csöppet sem zavarta. Boldogan lépett be a kollégiuma kapuján, majd elindult fölfelé. Föl a lépcsőkön egészen a szobájukig. Mikor belépett a szobatársai boldogan fogadták. A lány lepakolta a holmijait, és elkezdett kicsomagolni. Minden ugyanúgy történt mint minden másik Vasárnap. Vagyis majdnem ugyanúgy. A lány pakolás közben egy csinos kis fodros ruhácskát vett elő. Igen különleges, egyedi ruha volt, amilyet nem látni csak úgy az utcán. Fekete-rózsaszín színű volt, sok masnival, a hátán nagy kapucnival és nyuszifülekkel. Kicsit mókás volt, de aranyos. A lány mosolyogva nézte; 'Vannak dolgok amik nem változnak, és vannak amik igen.' gondolta, majd levette régi kopott kabátját, és felvette az újat; 'Tetszik.. szeretem!' mondta. 'Legyen ez a jelképe egy új kezdetnek.' gondolta a lány, majd ismét elmosolyodott.
'Add, hogy ez a mosoly, most örökké tartson!' :)

Semmiség

2011-01-09T04:21:00.000-08:00

“ A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem. ”

Most valahogy nem félek. Nem érzek semmit. Készen állok bármilyen megpróbáltatásra az életben. Nem aggódok semmi miatt. Minden nappal várva várom a pillanatot mikor végre hazatalálhatok. Haza, ahonnan küldtek engem. Vigye hát a szél minden énem ezer meg ezer felé, hogy mindenütt ott lehessek, és figyelhesselek titeket egy nap. Odafentről.. Ha virágszirmot fúj majd a szél felétek, gondoljatok rám. Egy semmiség voltam, éltem, meghaltam; de elfelejteni, nem felejtettelek el titeket.

A tükör túloldalán

2011-01-08T13:01:00.000-08:00

“ Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak.. ”

Ma reggel boldogan keltem fel. Akkor úgy éreztem tartozom valahová. Valahová, amit otthonnak nevezünk. De rájöttem, az igazság nem ez. Van nekem egyáltalán otthonom? Mert ahol élek, az nem az. Valójában mi csak mutattjuk, hogy összetartozunk. Nem is értem miért titeket választottalak odafenntről. Talán dolgom van veletek. Talán változtatnom kéne valamin. Nemtudom.. Már nem emlékszem. Csak azt tudom, amit most érzek. Ürességet. Nem vagyok elég erős, már nem tudom mit miért teszek. Nem tudok kiigazodni magamom. Kezdem úgy érezni, hogy a másik felem átveszi felettem az irányítást, én pedig ott maradok elhagyatva, a tükör másik oldalán.. Egyedül..

Ezerszínű fantázia

2011-01-07T12:44:00.000-08:00

Mindenkinek megvan a maga fantázia világa. Egy hely, amire szüksége van az embernek, hogy el tudja viselni a fájdalmas valóságot, ami minden szörnyűséges nap körülölel minket.

Én sokmindent szeretek csinálni annak ellenére, hogy sokan vannak akik ebben hátráltatnak, vagy elkedvtelenítenek. Nekem vannak álmaim, amik számomra mindennél fontosabbak..
Szeretek rajzolni. Mert amikor rajzolok, az olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülöttem. Olyankor úgymond csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk zene a háttérben. De igazából az nem is számít, mert annyira belemerülsz abba amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását. Mikor a fantázia világodban tartózkodsz, nincs idő, se tér, csak te vagy és a saját kis világod. Ilyen az is, mikor rajzolsz; magával ragad, amit alkotsz.. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért nagyon rossz mikor kizökkensz abból a fantázia világból, és átkerülsz a reményekkel teli, szomorú és fájdalmas valóságba..

Tűzijáték

2010-12-31T15:27:00.000-08:00

Éjszakában hulló csillagok, alászálló szomorú csillámpor..
Miért vagy ily gyönyörű, ily csodás? Ide is hullasz, oda is esel, szép kis szikravirág. Hiába; mindez csak néhány perc.
Néhány pillanat a világ is..

Mindenki milyen boldog; mind a sok-sok ember körülöttem. Új esztendő következik. Az emberek ilyenkor gyakran tesznek újévi fogadalmakat, és reménységet várnak az új életre. Én nem várok semmit, nem reménykedem, nem csodálok. Csak úgy megtanultam megszokni, hogy mindig ez van. Mint ez az év, a következő is csak ugyanolyan lesz. Mint egy szélsebesen elmúló pillanat. Igaz most van jelen; s volt múlt is; lesz jövő is. De a pillanat most van; és egyszer csak. 'Tűzijáték'..

Sötét volt odakint, de egyszercsak fény világította be az eget; az éjszakában millió hullócsillag esett le ránk. Különös érzés fogott el; nem számított semmi sem, nyújtottam a kezemet, hogy elérjem. 'Már majdnem megvan'. De ez is csak egy pillanat. Mostanra már csak emlék. Mire elérném, eltűnik. Amilyen hirtelen felragyogott, olyan gyorsan vált a semmivé. Olyan mint az élet. Csak néhány percnek látszik..

Egy lány léptei

2010-12-23T08:52:00.000-08:00

“ Fuss ahogyan csak bírsz. Rohanj, és ragaszkodj az élethez. Akkor talán egy nap ugyanúgy fogod látni a dolgokat, ahogy én.
Kövess engem. ”

Egyedül vagyok. Körülvesz a havas táj. Látom a lábnyomaid, követlek téged. De képtelen vagyok utolérni. Bárhol is vagy most, nem látlak már. Küzdök érted, de ellened vagyok; bízom benned, de nem hiszek neked; csodállak, de irigyellek. Mégis szeretlek. Sietek, hogy mihamarabb utolérjelek, hogy eljussak a te szintedre bármi áron. Követem a nyomaidat, de nem látlak magam előtt. Hát tényleg, tényleg ilyen messze vagy tőlem? Valóban ilyen távolra sodor tőlem a sors? Talán mindegy is, hogy mit teszek. Az eget el nem érhetem. Pedig ha csak egy pillanatra is megállnál, és megvárnál, együtt mehetnénk az élet ösvényén kézen fogva. De tudom, hogy nem lehet. Mert te csak egy égig érő fal lehetsz az én világomban, amit meg kell másznom; vagy az égbolt, amit el kell érnem. Én pedig egyedül folytatom az utamat egyre feljebb és feljebb, hozzád közeledve; a te lépteidet követve.

Gondolatok

2010-12-14T12:08:00.000-08:00

“ Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, a legképtelenebb helyzetekben. ”

Egyszer csak elérkezik, betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezősködik. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, visszaemlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül.. váratlanul. És így telnek a mindennapok. A jókedv jön-megy, és néha helyette az üresség, a hiányérzet marad. Egy dolog néha olyan, mintha mindig hiányozna, hiába vesz körül sok-sok minden más. A gondolataim összekuszálódnak;
ilyenkor nem tudom, mit tegyek..

Barátság

2010-12-11T10:24:00.000-08:00

Ha egyedül leszel, én leszek az árnyékod; ha sírnod kell, én leszek a támaszod; ha szeretnél boldog lenni, én leszek a mosolyod. De ha egyszerűen csak egy barátra van szükséged, én csak én leszek.

Mikor együtt vagyunk, együtt álmodunk. A te érzéseid az én érzéseim is. Mikor megismertelek, nem nagyon kedveltük egymást, és most mégis, te lettél az egyik legjobb barátom. Mert te megértesz, mert pontosan olyan vagy mit én. Te is utálod magad, pont mint én. Tudom, hogy egyedül nem tudunk kimászni abból a sötét mélységből, de együtt igen. A barátságunk átvészel majd mindent, a végső időkig kitartunk. De közben változik minden. Mi lesz velünk? Mi lesz a barátainkkal? Az emberekkel? Nem tudom mi fog történni.. Már nem tudok semmit sem biztosan. Minden egyes nap azzal nyugtatjuk magunkat, hogy majd kinőjük mindezt. De az idő közben csak telik-múlik. És vele együtt múlunk el mi is. Csak három dolog maradt itt nekünk, ami biztosan nem változik, bármilyen idők jönnek is. Kitartás, remény, barátság..

Fekete-fehér

2010-12-11T05:50:00.000-08:00

“ A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz. ”

A mi világunkban nincsenek színek, csak a fekete és a fehér közti sivár szürkeség. Vannak jó és rossz dolgok. Ha ezeket a dolgokat színekkel kéne jelölni lehetne a jó 'fehér' a rossz pedig 'fekete'. Csakhogy itt valójában minden szürkére lett már átfestve. Vannak világos, szinte majdnem fehér foltok; és vannak nagyon sötét szürke foltok is, de külön 'fehér' és külön 'fekete' nincs. Az élet unalmas, fájdalmas, szomorú. Szinte félelmetes maga a létezés is. Mégis pont ez az, ami igazán széppé teszi.

Szomorú angyal

2010-12-10T11:07:00.000-08:00

Valójában angyalok vagyunk mi valamilyen szinten. Csak nem igaziak, hanem félszárnyú angyalok. Épp ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük..

Ha úgy is érzed most, hogy egy ál angyal vagy, mert nem voltál ott mellette, ne hibáztasd magad. Te olyan angyal vagy, aki nem tökéletes, ahogy mindenki más sem az. Akárcsak neked, neki is fél szárnya van. Próbáltatok elrepülni minél messzebb innen, de külön-külön képtelenek voltatok. Sokszor összevesztetek, de azt ti is éreztétek, hogy valami hiányos maradt. Valaki elment, eltűnt az életetekből. Valami, ami fontos volt, és hiányozni fog, ha nincs ott mellettetek. Ez a valami az, ami segít ismét új erőt adni. Egy egyszerű cselekedet, szó, vagy ölelés; máris képes két egyszerű emberből, egy boldog angyalt varázsolni.

Megfagyott szív

2010-12-05T06:34:00.000-08:00

“ Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. Ha ezt teszed, ragyogó fény hatol majd a szívedbe, és felolvasztja azt, ami megfagyott.. ”

Tudom, most mit érzel, és bárcsak tudnék segíteni. Mégha olyan nagy is az az űr, kell lennie megoldásnak, amivel befedhetjük azt. Kicsit talán haragszom is rád azért, ahogy megpróbálod eltüntetni a dolgokat. Pedig tudom, hogy nem te tehetsz róla, hogy így alakult.

Megfagyott a szív, talán össze is tört. Minden egyes darabja szerteszét szóródott a szélben, mint a gyermekláncfű magjai. Te mindenütt ott vagy, de önmagadban mégsem. Valami hiányzik. Valami ami helyett ottmaradt az az űr, és most nem tudod mit is tegyél igazán.

Sokan vesznek körül, akik meg akarnak változtatni, míg ott vannak a többiek, akik azt remélik olyan leszel, mint régen. Csak te döntheted el, mit választasz. De azt biztosra tudom, hogy mindig lesz melletted valaki aki figyelni fog rád.

Hófödte pillanat

2010-12-03T11:58:00.000-08:00

“ Kérlek Istenem, kérlek add, hogy mindenki boldog legyen.

Kérlek add, hogy a boldogság úgy borítson be bennünket, akár a gyengéden hulló hó. ”

Mi az a hó? Valami tiszta, fehér dolog? Valami ami olyan látványt nyújt, ami megmarad az emberben? Nekem igen.

Szeretem a havazást. Olyan, mintha az évben felgyülemlett sok rossz és szomorú dolgot elborítaná egy fehér fátyollal. Persze vannak olyanok akik a havazás árnyalt oldalait veszik csak figyelembe, nem pedig a szépségét. Pedig az a pillanat, amit akkor lát az ember először az évben, olyan mélyreható. Egyszerre szép, és egyszerre szomorú. Ilyenkor azt kívánom, bárki aki ugyanazt az érzést éli át mint én, ne a szomorúságát fedezze fel a hónak, hanem az örömét. Azt a szépséget, ami képes mosolyt varázsolni az emberek arcára még a leghűvösebb időkben is. Ha pillanat ugyan véget is ér, a hó megmarad, az érzésekkel és emlékekkel együtt.

Magányosság

2010-12-01T06:51:00.000-08:00

“ A szerelem azt jelenti, hogy képes vagy várni.. ”

Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találhatod meg. A szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. De van, hogy az a dolog amit keresel olyan messze van, hogy szinte elérhetetlennek látszik. Nem is tudod igazán, hogy megéri-e neked örökké arra a dologra várni.

Tele vagy kétségekkel és szomorúsággal, és ez a hangulatodon is látszódik. Egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. De mégis hiába vagy épp vidám, ha a dolog amit keresel közben egyre csak távolodik. Te mégsem adod fel, mert hiszel benne. És mikor megtalálod végre ezt a különleges dolgot, repülni fogsz, szárnyak nélkül.

Pillangók

2010-11-27T10:41:00.000-08:00

“ A boldogság olyan pillangó, melyet ha kergetünk, soha nem érhetünk el. Viszont ha leülünk csendben, és várunk, idővel leereszkedik majd ránk. ”

A szépségük az, ami igazán megfog bennünket. Gyönyörűek, de sérülékenyek is egyben. Vigyáznunk kell velük, nehogy összetörjük őket. Egy elpusztult pillangó pont olyan hasztalan, mint egy ember összetört álmai. Becsüljünk hát meg minden apróságot és szépséget, mert minden kicsi jó cselekedet egy lépéssel közelebb juttat majd a boldogsághoz. Tanuljunk meg várni türelemmel, hogy egyszer majd rajtunk pihenhessen meg a boldogság gyönyörű pillangója.

Névtelen senki

2010-11-26T11:58:00.000-08:00

“ Szívét-lelkét beleadta a művészetébe. Azt hitte, örökké tart.. ”

Valaha létezett, volt valaki. Valaki, aki sokra vihette volna az életben.
De elkövetett egy nagy hibát. Nem tudta, hogy az igazi erő a lélekből fakad. Sőt, ellenkezőleg, pont az volt az, amit el akart tüntetni magából. A sötét sivárságból az egyetlen kiutat a művészete jelentette. Megpróbált érzések nélkül élni, de nem sikerült. Megszűnt létezni, hiába volt 'örök'. Azt veszítette el, ami a legfontosabb volt a számára. A szeretetet.

Őszi könnycsepp

2010-11-22T11:26:00.000-08:00

“ A bánat a világ csendje. Olyan, mint a csendes eső, ami soha nem áll el. Azt mondják, a bánat megváltoztat. Tudom, hogy megváltoztat. De mivé? ”

Az utcák mind vizesen álltak. Halkan, szomorkásan hullatta könnyeit az ég. Az emberek többsége ilyenkor átveszi ezt a 'nyomasztó' hangulatot. Persze mindig vannak olyanok, akik szeretik az esőt. Mint például én. Szeretek hosszasan sétálgatni a vizes utcákon. Valahogy megkönnyebbüléssel tölt el az eső látványa. Olyan szép, de egyben szomorú is.

Eső után azt hiszem olyan a hangulatom, mint mikor hosszas sírás után megkönnyebbülök. Még a természet is felfrissül, megtisztul. Ismét készen áll egy újabb napra, egy lépéssel közelebb érve a fagyos, hideg télhez.

Hulló rózsaszirmok

2010-11-21T07:42:00.000-08:00

“ A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála. ”

Milyen vagyok én? Aprócska, piciny virág. Az életem olyan, ahogyan bánnak velem. Ha nem figyelnek oda rám, könnyen elhervadhatok. Vannak akik megnevettetnek, vannak akik elszomorítanak. Minden nap másmilyen, minden egyes nap küzdelem az életért. Ahogy múlnak a napok egyre nehezebb, ahogy telnek a hetek, száradnak le a virágszirmok. Megmarad bármi is? A lehullott rózsaszirmok megszűnnek létezni, de a szívben örökre megmarad annak szeretete. Valami, amely képes volt mosolyt varázsolni az emberek arcára. Még ha nem is sokáig, de léteztem. Egy egyszerű, kicsiny virág voltam.

Mozdulatlanság

2010-11-19T08:08:00.000-08:00

Megállt az idő egy pillanatra. Úgy alakult a dolog, ahogy sosem szerettem volna. Felelősnek érzem magam. Bárcsak ne így történt volna. Meglehetett volna változtatni? Igen, meg lehetett volna..

Szeretnék a sarkamra állni végre. De mégis, mikor már majdnem sikerül, valamit mindig elrontok. Nem tudok járni. Talán sosem tudtam. Néha úgy érzem, nincs aki segítene megtanítani erre, pedig jó volna. Elvárom másoktól hogy jók legyenek, szeretném is ha azok lennének. Én is szeretnék jó lenni.
De nem tudom, hogy elég erős vagyok-e hozzá. A szavaimat nem értik már meg. A hangom nem ér el hozzájuk. Tehetetlenség, fájdalom.. Tényleg az én hibám volt? Bárcsak hallaná most a hangom, ahogy halkan sírok a szobámban. Bárcsak elérhetném, de olyan messze van az ajtó. Nem tudok járni, nem érem el. Mint egy élettelen baba, többé már nem tudok mozdulni.

Láthatatlan kötelék

2010-11-19T03:43:00.000-08:00

“ A láthatatlan vörös fonál azokat köti össze,

Kiknek végzetében meg van írva, hogy találkozzanak

Függetlenül időtől, tértől és minden egyéb körülménytől.

A fonal megnyúlhat vagy összekuszálódhat,

De elszakadni sosem fog. ”

Minden nap egy ajándék az élettől. Minden perc, és pillanat. Ahogy azok a szép napok is, mikor megismertem őket. Valakiket, akikkel a sors hozott össze, hogy ott abban a pillanatban találkozzunk. Barátok. Valakik, akikkel képes voltam kialakítani egy láthatatlan, de mindennél erősebb köteléket. Sosem fogjuk elfelejteni. Bármerre is járunk majd, külön utakon ha kell, a pici piros fonál mindig ott lesz közöttünk.

Egy gésa emlékiratai

2010-11-18T08:05:00.000-08:00

“ Az emberek többsége úgy él, ahogyan a folyók folynak - lejtőn lefelé haladnak, egészen addig, amíg valamilyen akadály meg nem változtatja a folyásirányukat. ”

Szeretném hinni, hogy az élet nem olyan folyó, amely döglött halként sodor magával bennünket.

De akkor mi az élet?
Az élet egy értékes síkja a létnek, egy hatalmas esély, melyet azért kaptunk, hogy erényeinket kamatoztassuk. Sok ember van a világon, akik annyit szenvedtek már, hogy számukra az élet szinte értéktelenné vált. Mint egy élettelen kiszáradt folyó. Pedig mindig vannak olyanok, akik segíthetnek a szívünket újra megtölteni szeretettel. Ha csak egyetlen ember is gondol rád, már nem vagy egyedül. Figyelj erősen, hogy megtudd mi az amit meg kell figyelned, mert az lesz a jövőd.

Út amin járunk

2010-11-17T06:59:00.000-08:00

“ Még a legsötétebb út végén is ott a fény. ”

Minden embernek megvan a maga útja. Vannak akik néha letérnek erről az ösvényről, vannak akik visszatalálnak. De mi van azokkal, akik nem? Vajon nekik nincs visszaút? Az időt vissza már nem fordíthatjuk többé. Ha egyszer hibáztunk, vajon lesz alkalmunk kijavítani valaha?

A válasz igen. Mindig van kiút, mindig van remény. És ha volt eddig út amin jártunk, csak a visszafordulás pillanata a nehéz..